A kelet kapuja, Bangkok

Hírek , beszámolók, úti cél ajánlók

A kelet kapuja, Bangkok

Feltöltve: 2008-01-11

Bangkok napjainkban Dél-Kelet-Ázsia egyik legizgalmasabb úti célja, amely számos meglepetést tartogat látogatóinak: arany templomok, pompás paloták, csillogó felhőkarcolók, tarka utcák, díszes elefántok, egzotikus ételek és mosolygós thaiok váltják egymást a színes forgatagban.

Ahhoz képes, hogy egy óriási metropoliszban vagyunk, rengeteg nyugodt, csendes helyet találunk itt. Ilyenek a város watjai (templom-kolostorai), összesen négyszáz. A legfontosabbak a Wat Phra Kaew, a Wat Pho és a Wat Arun, de látni kell a királyi palotát, az Arany Buddha templomot, a Wat Sai úszópiacot és a Saovabha intézet kígyófarmját is.

A bangkoki közlekedést nehezebb elkerülni, mint részt venni benne. Thaiföld összes főbb busz- és vasúthálózata itt végződik. A főváros buszközlekedése hatékony lehetne, ha a forgalom nem lenne olyan lassú (csúcsidőben átlag 13 km óránként). A taxik többnyire taxiórával felszereltek, és nem drágák.A tuk-tuk nevű háromkerekű járgányok inkább a turisták szórakoztatására vannak, ezek – ha ügyesek vagyunk - valamivel olcsóbbak, de az igazi előnyük az, hogy a hatalmas forgalomban könnyebben mozognak, és egyszerűbb a le- és felszállás is, igaz a zsúfolt utcákon esetenként megfulladhatunk a szmogban. A legjobb város-repülőtér összeköttetés a vonat, csak fél órába telik, míg busszal vagy taxival bizonyos napszakokban ez három órába is beletelhet.

Bangkokban az a jó, hogy hirtelen egy csöndes helyen találhatjuk magunkat, általában a templomokban, amelyeket magas falak öveznek. Bangkokban számos ilyen lelki menedékhely és zöld folt van. Az egyik a Lumphini park, ahol a kocogók vadul edzenek a lagúna körül, a fák alatt pedig középkorú kínaiak thai chi és csikung gyakorlatokat végeznek. A nagy kínai populáció jól beilleszkedett, és kínai negyed is van, ahol a zaj, a tömeg és a ruhaneműket, aranyat és tésztafélét - ebben a sorrendben - áruló üzletek száma még helyi mértékkel mérve is túlzó.

A legtöbben nehezen tájékozódnak Bangkokban, mert a városnak nincs központja. Szorosabb értelemben véve ez a Lakmuang-szentély lenne, ahol a várost megalapították és ahonnan a távolságokat, mérik, dee a Demokrácia Emlékművet vagy az új World Trade Centert is tekinthetnénk annak. Néhányan esetleg a Patpong Road körüli éjszakai szórakozó-negyedet neveznék meg, ahol mulatók, bárok, diszkók sorakoznak díszes lányokkal és festett fiúkkal. Még a Bangkokba gyakran látogató turisták is beismerik, hogy néha eltévednek. A tájékozódást csak nehezíti, hogy a város olyan lapos, mint egy palacsinta. A hosszú, egyenes utcák neve minden huszadik háztömb után megváltozik, és esetleg csak thaiul van kiírva, ami a mon és khmer nyelven alapuló írás.

Kelet Velencéje

Bangkok időtlen idők óta vízi település volt. Még a múlt században is lakosságának kétharmad része úszó vagy cölöpökre épült házakban lakott. "Kelet Velencéje", ami Joseph Conradot és más Viktória korabeli utazókat elbűvölt, ma már nem létezik, de az élet a folyón alapvetően nem változott. A Chao Phraya menti szállodákban lakó vendégek ebbe közvetlen bepillantást nyerhetnek, de még jobb, ha rámerészkedünk a hatalmas víztömeget áramoltató folyóra. Legjobb, ha a Phra Chao Taksin hídnál tesszük mindezt, ahol egymást érik a turistahajók és elindulunk felfelé, így elhaladunk a régmúltról árulkodó épületek mellett, amelyek azelőtt a hollandok, franciák, valamint a Brit Kelet-indiai Társaság raktárai voltak. A csónak a lefelé, a Sziámi-öbölben levő Khlong Tuey kikötő felé haladó rizsszállító bárkák, vízi taxik és méltóságteljes teherhajók nyomában ringatódzik miközben elhaladunk Bangkok legpompásabb templomai és a kínai negyed kikötője előtt. A lemenő nap sugaraival bearanyozott templomcsúcsok a világ legnagyszerűbb látványosságai közé tartoznak.

Thaiföld – a mosoly országa - olyan trópusi paradicsom, ahol egyfolytában szólnak a templomok gongjai, ahol szinte belefulladunk a trópusi virágok és a jázmin illatorgiájába, az egzotikus gyümölcsök bőségébe. "Mai pen rai" annyit jelent: nem számít - mondják Thaiföldön, és ez a buddhista filozófián alapuló gondolat sok nehézségen átsegít, vagyis semmin sem érdemes túlzottan fölizgatni magunkat, ha evilágiból jöttünk, tehát mindig őrizzük meg mosolyunkat!